Erdőgazdálkodás

 
Az erdő amellett, hogy a földi élet számára nélkülözhetetlen környezeti rendszer, az emberi társadalmak számára igen fontos természeti erőforrás. A vele gazdálkodóknak óriási a felelőssége, hiszen mindent úgy kell tenni, hogy ne sérüljön ez az érzékeny rendszer, és a gazdálkodás eredményeként legalább olyan, vagy jobb állapotban maradjon fenn az utókor számára, mint ahogy azt a mi nemzedékünk kapta az elődöktől. Tökéletesen kifejezi a lényeget a mondás, miszerint „az erdőt unokáinktól kaptuk örökbe”.
Az erdésznek jutott az a hivatás, hogy ezt az igen felelősségteljes feladatot végezze. Erdészre nem az erdőnek, hanem a társadalomnak van szüksége.
 
Az erdő nyújtotta kincseket az ember történelme során mindig igyekezett használni, hol jól, hol rosszul. Erről az Erdészettörténetben olvashatunk bővebben.
Az erdővel gazdálkodó elsősorban az erdővagyonnal gazdálkodik, melynek keretében fenntartja az erdei létesítményeket (utak, nyiladékok, építmények, stb.), faanyagot termel a nemzetgazdaság számára, a kitermelt erdő helyén pedig újakat nevel ( erdőfelújítás ). Eközben ügyel a természeti értékek védelmére, biztosítja az erdő látogatói számára a pihenés feltételeit közjóléti létesítmények fenntartásával. Mindemellett gazdasági eredményt ér el.
 
 
 
A természetközeli erdőgazdálkodás a természeti folyamatokat optimálisan kihasználó, a tartamosságot, biológiai sokféleséget biztosító gazdálkodási elv, amely során:
  • nem sérül az erdő, mint legfejlettebb életközösség ökológiai egyensúlya
  •  olyan kíméletes beavatkozásokat hajtanak végre, amelyek nem sértik az erdő talaját, a megtelepült csemetéket és az idős állomány egyedeit
  •  azonos súllyal kezeli az ökológiát és az ökonómiát.
Az erdőgazdálkodás

Kiemelt ágazatai:
  •  mag- és csemetegazdálkodás
  •  erdőművelés
  •  fahasználat
  •  vadászat - vadgazdálkodás
A mai erdőgazdálkodás korszerű eszközökkel, felkészült szakemberek irányításával, szigorú jogszabályi környezetben folyik. Az ország erdővagyonát az állam által fenntartott hatóság tartja nyilván, illetve 10 éves időszakokra megtervezi, előírja a gazdálkodás kereteit (erdőtervezés ). Az erdőgazdálkodó (legyen az állami, magánerdő gazdálkodó) az erdőterv alapján készít éves gazdálkodási tervet .
 
Az erdőgazdálkodás Magyarországon évszázadok óta az úgynevezett vágásos üzemmódban folyik. Ez azt jelenti, hogy a vágáskort elérő idős erdőket egy adott területen egyszerre letermelik, majd a nyomában keletkezett „vágásterületen” megkezdik a fiatal erdő nevelését, az erdőfelújítást. Az erdőművelés fázisai: erdőfelújítás, ápolás
 
Az erdőfelújítás történhet:
  •  természetes úton, magról (bükkösök, tölgyesek, cseresek)
  •  természetes úton, sarjról (akácosok, nyárasok)
  •  mesterséges úton (elvetett makkal, vagy elültetett csemetével)
Ápolás: a csemetés korú erdő fő fafajainak védelmét szolgáló beavatkozás a gyorsabban növő lágyszárú, cserje növényzet ellen.
 
Állománynevelés: A fiatal korú erdő következő életfázisában már a későbbi kedvező fafajösszetétel biztosítása a legfontosabb feladat, amelyet tisztító vágásokkal érünk el. Ekkor alakítjuk ki a 10-25 éves korú erdő kívánt elegyarányát (előnybe részesítve az értékes tölgyet, bükköt) Ez a folyamat folytatódik a nevelő vágásokkal (gyérítések).
 
Ezt a ciklust szemlélteti az alábbi ábra.
 
 
A másik, terjedőben lévő, és az erdőtörvény által is deklarált eljárás az úgynevezett folyamatos erdőborítást eredményező üzemmódok összessége. 

Mecsekerdő Zrt.